Szia!

Ma egy izgalmas összeállítást hoztam neked, amelyet a Bonprix két remek terméke ihletett meg: egy csodálatos ruha és egy szép táska. Mindkettő egyedülálló stílussal rendelkezik, és remekül kombinálhatóak, így kiváló választások lehetnek a tavaszi és nyári ruhatárad bővítésére.

Az átkötős hatású ruha nagyon nőies és divatos. A felsőrésze V-alakú kivágással rendelkezik, ami optikailag nyújtja a nyakat, míg az alsó része könnyed és áramvonalas. Az anyaga kényelmes és légáteresztő, így kiválóan alkalmas melegebb napokra. A fekete szín szép kontrasztot ad a természetes színekkel, például a zölddel vagy a barnával.

A táskának ugyanolyan klasszikus és időtlen stílusa van, amely a ruhával is tökéletesen harmonizál. A finom varrások és a fényes, ezüst színű hardverek a táskán eleganciát és stílust sugároznak. A táska anyaga tartós és könnyen tisztítható, így akár mindennapi használatra is tökéletes választás lehet.

Ezt a két darabot párosítva garantáltan nem lehet mellélőni. A táska és a ruha együtt igazán összetéveszthetetlen és lenyűgöző megjelenést kölcsönöznek viselőjének. Használd őket együtt egy romantikus vacsorán vagy egy stílusos városi sétán. Vagy válassz egy egyszerűbb outfitet, és fűzd fel őket egy igazán stílusos és kifinomult kiegészítővel.

Remélem, tetszik ez a kis összeállítás és inspirációt ad a tavaszi és nyári gardróbodhoz. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést!

 Az idei tél nagy divatja két dolog, amit amit ezeken a képeken szerintem elég jól sikerült szemléltetni; ez pedig nem más, mint a szőrös kabátok és a csíkos felsők. Annyi helyen jöttek szembe, annyi lányon láttam, annyi üzletben árulják, de eddig a pontig nem sikerült megtalálni a tökéleteset. 

A Bonprix azonban "láttatlanban" meggyőzött, hogy szükségem van nekem ezekre a darabokra. Ami fantaztikus döntés volt, hiszen mindennél jobban szeretem ezeket a darabokat hordani a mindennapokban és alig vártam, hogy megmutassam nektek is. 

A csíkos dolgok mindig is nagyon közel álltak hozzám, így ez a pulcsi akár heti kétszer is előkerül. Azt hiszem én vagyok a csíkos felsős lány, akit mostanában leginkább ebben a felsőben látnak, de annyira szép, kényelmes és meleg, hogy le se lehet rólam rángatni. 

A kabát elsőre szerelem volt, sokáig kerestem valami hasonlót. Ugyanis régebben volt már egy majdnem pont ilyenem, de ez még annál is jobb. Meleg és csinos, nem is kell ennél több.

A mostani szettel nem hazudtoltam meg magamat. Annyira rám vall ez a Bonprix felső, konkrétan rá is mondhatnám, hogy ez az a felső, amit akár el is nevezhettek volna rólam. Nem elég, hogy nagyon egyedi és szerintem csinos is, nagyon meleg, ami ilyen időtájban nem kis előny.

A Bonprix táska pedig szerelem volt elsőre és azóta is sok dicséretet kap. Szükségem volt már egy új nagy táskára a suli miatt és valami igazán stílusosat kerestem, hát azt hiszem megtaláltam. Tökéletes esős napokon is, mivel az anyaga lepergeti magáról a vizet, így tényleg nagyon jó barátommá vált és az előző posztban előírt kitételeknek is tökéletesen megfelel.

*a bejegyzésben szereplő ruhát ajándékba kaptam a Bonprix csapatától a posztban való bemutatásért cserébe.

Táskák terén mindig nagyon érdekes volt a helyzet nálam. Sosem voltam nagy táska kedvelő, legalábbis ha bevált egy, akkor addig használtam ameddig hordhatatlanná nem vált. Sokáig nagyon kellemetlennek éltem meg, hogy mindig be kell pakolni és még azt is, hogy nem férek el kényelmesen bennük. Ugyanis nálam mindig kell, hogy legyen egy könyv és egy kis üveg víz is. Ezek nélkül nem vagyok hajlandó elindulni itthonról. Most azonban nemcsak, hogy elférek ebben a Bonprix táskában, hanem még csodaszépnek is találom! Az őszi napokra valami fantasztikus, annyira feldob minden szettet, hogy öröm viselni.

*a bejegyzésben szereplő ruhát ajándékba kaptam a Bonprix csapatától a posztban való bemutatásért cserébe.

A tökéletes ruha pedig az oldalukon várt rám és szerelem volt első látásra. Mostanában többet hordok ruhákat, mint bármi mást, így nem is volt kérdés, hogy megrendeljem e. Tökéletes tengerparti városkába való ruha, viszont mi idén ismét nem jutunk el egy tengerpartra sem, ennek ellenére a múltheti nyaraláson csodálatos hasznát vettem és úgy láttam istagrammon is elnyerte a tetszéseteket.

A fazonja nagyon jó. Van benne két zsinór, amivel meg lehet húzni a mell alatti részen, így teljes mértékben én állíthatom a méretét. Az anyaga tökéletes, nincsen benne melegem, nem izzadok benne és ami plusz, de nem is tudtam amikor megrendeltem, sőt az első viselés alkalmával sem tűnt fel, de van rajta zseb, ami nekem nagyon nagy pluszpont. Szóval összességében imádom, a legjobb vétel volt eddig!

*a bejegyzésben szereplő ruhát ajándékba kaptam a Bonprix csapatától a posztban való bemutatásért cserébe.

Az anyag ebben az esetben is fantasztikus, de engem a minta és a szín fogott meg. Egyébként nem is szeretem a kéket, de ezt a mostani rendelésemből senki sem hinné el nekem. Ennek ellenére iszonyatosan megfogtak és hihetetlen mennyire passzolnak is hozzám. Imádom őket. Könnyedek, lengék és nyáriasak. Egyszerre lehet az ember bennük csinos és mégis laza. Itt mint látjátok a kedvenc converse cipőmmel párosítottam, de azóta beszereztem egy szandált is és azzal is szuperül mutat.

*a bejegyzésben szereplő ruhát ajándékba kaptam a Bonprix csapatától a posztban való bemutatásért cserébe.

Nagyon szerettem ezt a könyvet, de előre le kell lőnöm, hogy az első rész kicsit közelebb állt a szívemhez. Ennek ellenére ez is kifejezetten nagyon jó olvasmány volt és nagyon tudom bárkinek is ajánlani.

A történet kezdetén majdnem oda csöppenünk vissza, ahol az előző abbamaradt. Bár nagyon régen olvastam már, de nem rémlett az, hogy más szemszögből is íródott volna az első rész, ezért ezt elsőre kicsit furcsáltam, de meg tudtam szokni, jó volt kicsit Ágiról és az életéről is olvasni. Ami kicsit lehúzta nekem ezt a részt, az a háború ismételt feltűnése volt. Nem a leírás vagy az egész történetszál volt rossz, egyszerűen a háború tudata, hogy ez valóságon alapult. Lehet csak én vagyok ennyire érzékeny, de megfacsarodott a szívem amikor a sorokat olvastam.

Ennek ellenére rengeteg pozitív dolog is történt ebben a részben, de ha összességében gondolkodom, akkor negatív szintúgy. Nem is tudok úgy beszélni róla, hogy ne spoilereznék le bármi is, mert tényleg minden megmozdulásnak nagy jelentősége volt a későbbiekben is.

Úgy gondolom, hogy az írónő hozta megint a formáját. Gyönyörű leírások, kifogásolhatatlan stílus. Én nagyon szeretem őt és azt is, ahogyan ír. Bár sok könyvet még nem olvastam tőle, de rajta vagyok az ügyön, csak azt remélem a többiről tudok majd érdemben írni és nem kell ennyire rémuszokban beszélnem, hogy le ne lőjjek valami fontos részt.

És akkor egy kis spoiler, mert tényleg muszáj a véleményemet kifejtenem, szóval ha még nem olvastad, akkor kérlek ezt a bekezdést ugord át! Iszonyatosan ledöbbentem Julcsi makacsságán és rosszindulatán, amit Ági és Attila felé tanúsított, szerintem egyáltalán nem volt érthető és még szép sem tőle. Sőt az sem tetszett, ahogy Árpival bánt, egyszerűen nem értettem az egészet. Ahogy a fiút sem, hogy miért kellett Vietnámba vonulnia. Kicsit azt érzem, hogy annak a háborúnak semmi értelme nem volt (mármint nem a könyvben, hanem a valóságban). Amit még muszáj kiemelnem, az Ede bácsi, annyira sajnáltam végig, de legalább szép véget kapott befejezésül. Hogy egy kis jót is említsek, a könyvesbolt terjeszkedése hihetetlen és nagyon pozitív, sosem gondoltam volna, hogy a kis Julie valaha is eljut idáig. A végtére is beteljesedett szerelmi szálnak is nagyon örültem, de azért meg kell említenem furcsa volt. És a legfontosabb, amiről szinte az egész könyv szól, a két lánytestvér. Meglepődtem amikor kiderült Gittáról, hogy életben van, főleg, hogy tudott is a húgáról mégsem jelezte neki, hogy él és jól van. Valahol sejtettem, hogy ők már nem lesznek újra jóban, de nagyon szomorú volt ezt olvasni. Talán ez volt a legszívszorítóbb része az egész történetnek. Ennek ellenére a lezárás szerintem méltó volt. Bár én nem így döntöttem volna Julie helyében, de teljesen megértem őt is.

Még mindig iszonyatosan megdöbbent az írónő alapossága, hogy mennyi mindennek utánanézett és maximálisan a valóságra építette a történetét. Nem is tudom mennyire sok munka lehet így benne az egészben, mindenesetre már csak ezért is érdemes olvasni tőle, igazán megérdemli.

Én nagyon szerettem ezt a könyvet, nagyon örülök, hogy elolvastam. Már be is szereztem a következőt, amibe hamarosan bele is kezdek, mert nagyon izgatott vagyok már azzal kacsolatban is. Nektek pedig addig is nagyon ajánlom ezt és az első részét is persze, megéri belekezdeni! 

Őszinte leszek, ezt a könyvet már iszonyatosan régen kaptam és már el is olvastam egyszer. Körülbelül akkortájt, mint most is, csak egy évvel korábban. Most viszont annyira megjött hozzá a kedvem, hogy ismét a kezembe vettem és úgy gondoltam hiába újraolvasás, azért szívesen megosztanám a véleményem veletek. Ez az első újraolvasós véleményezésem, de azt hiszem nem az utolsó, szeretném az összes könyvemet megörökíteni a blogon is, ezért számíthattok majd még idén is hasonlókra.

Ez volt az első könyvem Erin Wattól és már akkor is nagyon szerettem, na persze az is sokat elmond, hogy most újraolvastam. Azt nem tudhatjátok, de csakis a nagy kedvenceimet olvasom újra, van, amin már többször is átrágtam magam. Ez a könyv másodjára sem volt csalódás. Egy laza kis szerelmi sztori, amiben akkora nagy meglepetések sincsenek.

A történet két szemszögből olvasható, ami itt érdekes mód egyáltalán nem is volt számomra zavaró, pedig ez nagyon sok helyen megesik. Nagyon szerettem mindkettejők látásmódját és azt is, ahogy a kapcsolatuk alakul. Egyáltalán nem bántam, hogy a könyv feléig el kellett érni oda, hogy végre megkapja az olvasó a várva várt szerelmi szálat.

Nekem tele volt izgalommal a történet, még így másodjára is. Nagyon jó volt belelátni abba, hogy a sztárok világa sem mese, ott sem minden szép és jó. Iszonyatosan jó volt olvasni, hogy milyen jellemfejlődésen megy keresztül az egyik karakterünk, ezek a kedvenc részeim a könyvben, amikor láthatom a szereplőkön is, hogy honnan hova jutottak.

Másodjára sem volt unalmas az eseményfolyam. Voltak fentek és lentek, együtt tudtam örülni, szomorkodni és idegeskedni a karakterekkel. Az egyetlen hiba, amit ki tudnék emelni, hogy nekem iszonyú gyors volt a kapcsolatuk haladása. Lehet ez abból is adódik, hogy több mint 5 éve kapcsolatban vagyok, ami azt jelenti, hogy kb 16 éves koromban jöttem össze a barátommal és mi nyilván más ütemben haladtunk és elképzelni sem tudnám az én életemben ezt máshogy, de őszintén szólva talán kedvem sem lenne még 300 oldalnyi kerülgetést olvasni.

A vége még most is ledöbbent. El sem hiszem, emlékszem amikor először olvastam nem hittem el, hogy ilyen van. Azért remélem nincsen, hisz ez szörnyű, de ha meg úgy nézzük, akkor a végkifejlet nagyon is jó lett, tehát hiába sokkolt le a tetőpont totálisan, azért csak boldogan fejeződött be ez a sztori.

A konklúzióm? Biztos újra fogom még olvasni, ahogy nagyon sok más könyvemet is és abban is biztos leszek, hogy mint most ez, azok is akkor fognak történni, amikor száz másik olvasatlan könyv vár rám a polcomon. De néha az embernek szüksége van egy lélekmelengető, szirupos történetre és arra az esetre ez egy tökéletes választás szerintem.

A hype ellenére hozzám igazán későn jutott el ez a történet, ráadásul nem voltam biztos benne, hogy engem is annyira meg fog nyerni, mint másokat, így végül a könyvtárból vettem ki néhány másik történettel egyetemben. Még akkor sem voltam biztos benne, hogy végül elolvasom, amikor levettem a polcról és tovább sétálgattam, hiszen annyira igazán sosem érdekelt engem ez a történet, de nem akartam kimaradni, hisz még mindig a sikerlisták élén áll.

Nem olvastam utána, hogy pontosan mit is várjak tőle, tehát teljes mértékben elvárások nélkül csaptam bele az olvasásba. Rólam azt tudni kell, hogy ilyen szinten sosem érdekel a biológia, a természet, így számomra ezek a részek már-már érdektelenek voltak. Ennek ellenére sikerült még nekem is olyan dolgokat mondani, ami azért nem hagyott hidegen. És körülbelül ennyi ideig tudtam dicsérni ezt a történetet, ugyanis nekem nem tetszett.

Már az elején sántikált a dolog, hiszen az én agyamba nem fér bele, hogy tudták azt a kislányt kivétel nélkül otthagyni egy részeges és erőszakos apával. Elvileg közel felnőtt testvérei voltak, akiknek igazán lehetett volna több eszük, ha már az anyjuk megbolondult. Majd, amikor a történet fordulatot vett és az apuka egyik nap úgy tért haza mint egy új ember, hát nem is hittem a szememnek. Sajnos saját kézből tapasztalhatom, hogy ilyen nincsen, egy erőszakos ember nem tud ekkora fordulatot egyik hétről a másikra produkálni, így innentől kezdve sajnos a történet nagyrészt elvesztett engem.

Persze nagyon sajnáltam a kislányt, de azt sem hiszem el, hogy nem gondolt arra, hogy miután az apja is lelépett, jobb lenne más felnőttekkel, mint tök egyedül. Az meg a pláne, hogy mikor mások is rájöttek az egészre a fülük botját nem mozdították. Hát, hogy lenne jó annak a lánynak teljesen egyedül a mocsárban? Mégis ennyire tökkelütöttek? Vagy nem tudom az írónő mégis mit gondolt.

Sajnáltam Kyát, mert mindenki otthagyta. Először a családja, ami traumát szerintem gyanúsan jól viselt, szóval ahhoz képest, ami történt nem omlott össze, ami előtt megint kérdőjelekkel állok. Majd Tate, aki szinte gyerek kora óta ott volt és vigyázott rá, majd az a nőcsábász fickó. Akit ugye megöltek.

Most jön a spoileres rész, mert erről tényleg beszélni kell! Én nem gondoltam, sőt nem is sejtettem, hogy szegény ártatlan főhősünk ide jut végül és sikerül neki meggyőznie mindenkit, hogy nem ő volt a tettes. Az meg, hogy azután, hogy kiderült a dolog Tate nem borult ki, hogy egy gyilkossal élt egy fedél alatt nekem tényleg sok volt. Én hittem neki és mélyen megdöbbentett, hogy még engem is átvert. Nem, nem ez volt a végső csapás a történetben, sokkal inkább az eleje, hogy ennyire nem érdekelt senkit az a lány, ilyen szerintem nincsen, de ha mégis van, akkor pedig mérhetetlenül elszomorít. 

Nekem logikailag az sem fért bele, hogy milyen ütemű volt Kya fejlődése. Egyik nap még olvasni sem tud pár évvel később pedig mindent megért egy végzős biológia tankönyvből? Kicsit furcsa.

Összességében nem tetszett ez a történet. Lehet mégis társítottam hozzá némi elvárást, amit számomra nem ütött meg. Tényleg szörnyű dolgokról szólt, tényleg voltak megható részei én mégis úgy gondolom, hogy nem nekem való volt és én nem hiszem, hogy valaha is ajánlani fogom bárkinek.

Ha tetszett a bejegyzés akkor mindenképpen kövess Instagramon is és ne felejts el felnézni a Youtube csatornámra, ahol hasonlóan várlak könyves tartalmakkal és egyéb személyes videókkal!