Sziasztok!

Ezt a szoknyát már egy hónapja nem tudtam felavatni, pedig teljes szerelem. Először nagyon féltem, hogy ki fognak nézni miatta, de rájöttem , hogy nem szabad másokkal foglalkozni, főleg olyanokkal akik nem is ismernek. Az utolsó napokban hallottam az egyik ismerősömtől, hogy mennyire idétlenek az ilyen hosszú szoknyák, hogy ő soha nem venne fel ilyeneket, mert ha az embernek van alakja minek takargatja azt? Párszor megkaptam én is ezt, hogy miért takargatom magam. Az a helyzet, hogy ez kicsit sem arra megy ki, hogy elégedett vagyok e a testemmel vagy sem. Ha valakinek tetszenek az olyan ruhadarabok nem kell leszólni. Mindenki tartsa meg magának a véleményét szerintem, én se szólok le minden lányt vagy fiút akin nem tetszik valaki. Bár az is jogos, hogy van jogunk véleményt nyilvánítani. Nos ez igaz, de akkor is, kulturáltan, nem kell rögtön leszarozni mindent ami nem tetszik. Az emberek néha nem gondolnak bele abba, hogy vannak akiknek még az is rosszul tud esni, hogyha lefikázzák az aznapi szettjét. Sosem tudjuk, hogy hogyan kelt fel aznap az illető, ki tudja hanyadik rúgásnak fogja érezni a mi leszólásunkat. Nem szerettem volna ennyire negatívra és okoskodóra ezt a bejegyzést, de mindenképp szeretném felhívni az emberek figyelmét arra, hogy nem szabad másokat bántani. Egy kicsit pozitívabb vizekre evezve egyébként, rettenetesen örülök, hogy sikerül elhagynom a feketét. Lassan, de biztosan jól érzem magam akkor is, ha semmi sem fekete a ruháimon. A legnehezebb elindulni volt az úton, de sínen vagyok, hogy ne minden nap az egyhangú feketeségben éljek. Persze nem szeretném leszólni azokat akik így tesznek, csak egyszerűen ki akartam mozdulni a komfort zónámból, amibe időnként vissza - visszatérek, de ez így normális. Kivéve nyáron, a 40 fokban és a heves napsütésben. Nem is tudom a tavalyi nyaramat hogyan éltem túl teljesen feketébe bugyolálva. 

 Bocsánat a sok emberért a háttérben, de hát nem könnyű őket ki photoshoppolni. :D

Lilla♥