10 nap múlva elérkezünk a blog negyedik születésnapjához, s bár elmondtam ezt nektek legalább százszor, még legalább ennyiszer el is fogom. Ennek a számnak köszönhetően készültem pár olyan ötlettel, amik ehhez a témához vagy legalábbis a blogoláshoz kapcsolódnak. Úgy emlékszem, tavaly a blogszülinapot nem sikerült megünnepelni, ezért is gondoltam arra, hogy idén egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetek majd erre.

Számomra ez a hely az, ahova kikapcsolódni járok, ahova szeretek a nap végén felnézni és gyönyörködni benne, hogy mennyi emléket és élményt őriz ez a kis oldal. Cseppet sem vagyok még elégedett vele, de nagyon a szívembe zártam, az már biztos.

Nem szeretnék ma csak erről ömlengeni, meghagynám azt a nagy napra, mert hát mégis. Azért viszont elkezdeném a születésnapi hangulatot felvezetni, így ma elhoztam nektek pár dolgot, amit annak köszönhetek, hogy a blog létezik, hogy ebbe az egészbe belekezdtem.

Barátok

Amikor közel négy évvel ezelőtt elindítottam az oldalam nagyon bátortalan voltam. Nem reméltem semmit, csupán azt, hogy jól fogom érezni magam és fejlődöm írás terén ennek az egésznek hála. Ennél bőven többet adott nekem ez a közösség. Nagyon sok embert ismerhettem meg általa, nagy részükkel személyes találkozóhoz is volt részem, s elképesztő, de nagyon jó barátokra is szert leltem általa. Nem csak a tipikus blogger "problémák" hoztak minket össze, hanem a rengeteg közös hobbi és az írás szeretete is, vagy egy nagyon hasonló élettörténet. Akkor, fiatalabb fejjel nem gondoltam, hogy a legjobb barátaimat a blognak köszönhetően találom majd meg, de az a helyzet, hogy most itt ülve, azt kell, mondjam ez mégis megtörtént, amiért mérhetetlenül hálás vagyok, hiszen ha akkor és ott nem kezdek bele ebbe az egészbe, akkor ma valószínűleg sok érdekes személy ismeretétől és barátságától lennék megfosztva.

Rendszeresség

Talán a mai napig nem vagyok a legjobb példa arra, hogyan is kellene az életem menedzselni, de valami okból kifolyólag a blogos dolgaimat elég jól sikerül rendszerezni. Szerintem nagyon sokat fejlődtem az elmúlt időben, mivel egyre kézzelfoghatóbb, amit csinálok, egyre komolyabban veszem az egész "munkát" a bloggal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy sose lesz tökéletes a rendszerező képességem, de talán ez az egész világított rá arra, hogy a rendezvényszervezői pályát válasszam magamnak, mivel a blognak hála teljesen beleszerettem a rendezett életbe. Azért szerintem ezt ti is látjátok, rajtam is, a bejegyzéseken és azon is, hogy még az érettségis hajrá közepette sem tűntem el egy szó nélkül, mint ahogy hónapokkal ezelőtt történt, amikor még nem vettem ennyire komolyan ezt az egészet.

Sok közös munka, termékek, események

Ha nem kerülök bele ebbe a világba, akkor a barátokon kívül rengeteg dologról lemaradtam volna még. Sok olyan márka és termék volt, amit bloggertársak vagy megkeresések által ismerhettem meg. Volt egy pár olyan esemény is, amit a blognak köszönhetek, legalábbis civil emberként biztos nem mertem volna néhányra ellátogatni, de bloggerként valahogy az önbizalmam is megnő egy kicsit. Az influencer szóval ellentétben én úgy gondolom a blogger még nem vált szitokszóvá. Bár régebben sokszor éreztem magam kellemetlenül, azért amit csinálok, már nagyon is büszke vagyok a munkámra. Sokat számít ebben azonban a társaság is ahol az ember mozog, hiszen a sok piszkálódás minden jóra rányomhatja a bélyegét.

Kitartás

Én úgy gondolom, hogy egy hét kitartó munkát is meg lehet ünnepelni, mert ha az ember bizonytalan, hogy neki való e, kitart  e mellette, szeretni fogja e, akkor bizony kijár az ünneplés. Én négy évet fogok megünnepelni nemsokára, ami miatt extrán büszkének érzem magam. Amikor elkezdtem az egészet kitűztem magamnak egy évet, mert nem szerettem volna fölöslegesen költeni, így egy év blogolás után szereztük be az első fényképezőgépemet, ugyanis nem bíztam magamban. Tudom, hogy rengetegszer eltűntem ez idő alatt, de azt megtanultam, hogy ha elkezdek valamit, és szeretem, akkor kitartok mellette még akkor is, ha mások butaságnak vagy fölöslegesnek tartják, amit csinálok.

+1 Ami a legklisésebb, de TI

Tudom, hogy ez szörnyen hangzik, de sajnos igaz, ugyanis támogatók és olvasók nélkül biztos, hogy én is elgyengültem volna. Itt jöttök ti a képbe, ugyanis a rengeteg megtekintés, a kedves szó kommentekben, a feliratkozások, s a rengeteg névváltás és külső csere ellenére kitartás szerintem nagyon nagy szó. Rettenetesen hálás vagyok minden embernek, aki az eleje óta itt van velem, és annak is, aki pont ennél a posztnál csatlakozott. Őszintén mondom, hogy nélkületek nem lennék most itt, mert a nagyon nehéz időkben ti adtatok erőt és reményt ehhez az egészhez. Persze voltak olyanok is, akik ellenem voltak, nekik is nagyon hálás vagyok, főleg azért, mert kihoztátok belőlem a "csak azért is megmutatom nekik" érzést, ami nélkül szintén nagyon más lett volna az egész.

Remélem az elkövetkező napokban is velem tartotok, mert hasonlóan érzelmes témákkal készülök nektek!