Agatha Cristie - Gyilkosság az Orient Expressen
A híres Orient Expressz a hóban vesztegel. Az egyik utas holtan fekszik a kabinjában, testét tizenkét késszúrás járta át. Az ajtó belülről zárva. A vonaton tizenkét utas maradt, a legkülönbözőbb társadalmi osztályból és nemzetiségből, ám mind egye idegesebbek. Vagy van más is, ami összeköti őket?
Hercule Poirot, a legendás nyomozó csak a kis szürke agysejtjeire támaszkodhat a hóviharban rekedt luxusvonaton. Egyetlen dolog biztos: a gyilkos az utasok közt van, és Poirot-nak meg kell találnia, mielőtt újra lesújt…
Első Agatha Cristie regénynek valami olyat kerestem, amit biztos szeretni is fogok, ugyanis nem sok krimit olvastam eddigi életem során. Nem volt sosem bajom velük, egyszerűen a romantikus regények és a fantasyk sokkal előbb lopták el a figyelmem az üzletekben, így mindig egy olyan típusú könyvet választottam. Most viszont mikulásra megkaptam ezt a barátomtól, bár nem ezzel szemeztem, de a kinézett darabokat már sehol sem találtuk, de hátha egyszer beléjük futok majd.
Őszintén szólva ez egy eléggé kicsi és rövid könyv, aminek muszáj a borítójáról is beszélnem, ugyanis valami eszméletlen szép! A rövidsége miatt igazán gyorsan tudtam volna vele haladni, ha nem a zh héten olvasom, de így is pillanatok alatt a végére jutottam, de szerintem ez várható is egy ilyen típusú könyvnél.
A történetet azt hiszem nem kell senkinek sem bemutatnom. Egy vonatos utazás során megölnek egy illetőt és amiért a vonatra nem lehetett fel és leszállni, így kizárásos alapon az utasok között kell keresni a gyilkost. Az ügyünk főszereplője, ha nevezhetem így Poirot, akiről anyukám nagyon sokat mesélt nekem kisebb koromban, de sosem tudtam hova tenni, na most már ez is megváltozott! Igazából én nem láttam a filmet, viszont tudtam nagyjából miről szól a történet, de szerencsémre, a gyilkos személyére nem derült nekem a könyv vége előtt fény, így igazán tudtam izgulni a végéig. Volt persze nekem is gyanúsítottam, de egyáltalán nem gondoltam erre a végkifejletre.
Mindenesetre nekem nagyon tetszett, nagyon élveztem olvasni, ami kicsit zavart benne az a sok francia mondat volt, de még azzal együtt is tudtam élvezni, de fogalmam sincsen, hogyan kellett volna hangzaniuk azoknak a mondatoknak. Nagyon örültem a rövid fejezeteknek is, így tanulás közti rövid szünetekben is tudtam olvasni és én nagyon nem szeretem, ha nem a fejezet végén kell abbahagynom az olvasást, szóval ez is kapóra jött!
Konklúzióként azt kell elmondanom, hogy nekem nagyon tetszett ez a könyv, és biztos vagyok benne, hogy fogok még az írónőtől olvasni, mert nagyon kíváncsi vagyok más történetekből mit tud kihozni!
Ha tetszett a bejegyzés akkor mindenképpen kövess Instagramon is és ne felejts el felnézni a Youtube csatornámra, ahol hasonlóan várlak könyves tartalmakkal és egyéb személyes videókkal!
0 Comments