Ezek az időszakok, mikor a boltokban tombolnak a leárazások a pénztárcámnak és a gardróbomnak is egyaránt kedvező szakasz. S az, hogy a lelkemnek is milyen jól esnek az új ruhadarabok az csak hal a tortán. Így került hozzám ez a felső is, egy leárazás alkalmával. Mostanában ritkán járok vásárolni és ha megyünk is, akkor is csak nagyon ritkán futok bele olyan ruhákba, amik első látásra szerelmek. Talán ez a darab sem jött volna velem haza, ha nem 1000 forintba kerül, igen jól hallottátok, ez szinte semmi volt érte. Nagyon nyárias, nagyon lenge és végre egy kis szín a ruhatáramban. Így, hogy a színekhez tértünk meg kell, hogy valljam az iskola végeztével és a szorongás elhagyásával kicsit kinyílt előttem a világ és szinte a szekrény aljára pakoltam a fekete ruhadarabjaimat. Nem tudom, hogy a nyár okozta ezt nálam vagy az, hogy végre kiszakadtam egy olyan életszakaszból, ahol egyáltalán nem éreztem jól magam és csak a megfelelési kényszer hajtott. Mindenesetre amikor az online üzleteket nézegetem többségében kerül a virtuális kosaramba színes, mintás darab. 

A másik amit mindenképpen meg szerettem volna említeni az a környezet, ahol ezek a fotók készültek. Szerintem csodás és egyértelmű volt a számomra, hogy idén mindenféleképpen csinálnunk kell egy búzamezőben készült fotósorozatot. Szerintem senki nem értette a koncepciót körülöttem, a barátom még azt is megkérdezte, hogy győri édest fogok e reklámozni, de nem, csupán annyira adott volt, hogy a kihagyott pipacsok, repce és levendula mező után a búza mindenképpen meg lesz nálam örökítve. Egyáltalán nem bánom, hogy a furcsállás ellenére elkészült ez a sorozat, mert odáig vagyok érte, s talán még azt is elmondhatom, hogy nagyrészt a képekkel is elégedett vagyok. Lehet tényleg jó hatással van rám az iskola hiánya?

 Tudom, tudom az összeállításomból semmit sem láthattok a képeken, de mentségemre szóljon, ez nem outfit bejegyzés akart lenni, hanem egy pár hangulatos fotó pár köré kerített mondattal. Remélem így sem okoztam nektek csalódást!