Leérettségiztem!

by - július 03, 2019

Igen, jól látjátok, végeztem! Az az igazság, hogy már jó pár napja, de ki kellett pihennem az utolsó hajtást. 13 kemény év áll mögöttem és szerintem megérdemeltem egy kis social media detoxot és egy jó nagy adag pihenést is.
Ez alatt a 13 év alatt 3 iskolát jártam meg és azt kell nektek mondanom, nem volt ám egy leányálom. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, akinek nehezebb volt beilleszkednie az osztálytársai közé. Mondjuk úgy, hogy egyik iskolámban sem voltam az osztály középpontja, sőt az utolsó 2 évemet majdnem teljesen egyedül töltöttem. Nem hibáztatok senkit, hisz ez több összetevőjű dolog, de már ez is igazán megnehezítette számomra az elmúlt éveket.
Nem tudom, hogy csak nálunk volt e ekkora gond az oktatással, vagy ez kollektíven igaz a magyarországi oktatás nagy százalékaira, de így, hogy végeztem, nem érzem azt, hogy bizonyos tanáraimnak köszönettel tartozom. Lehet nagyon csúnya ezt így kimondani, de szerintem sok osztálytársam is alátámaszthatja ezt a kijelentésemet.
Ha összességében szeretném nektek az elmúlt éveket vázolni, akkor egy szóval tudnék élni, pocsék! Viszont! Igen, van viszont is. Ezek alatt az évek alatt rettenetesen megerősödtem és most, hogy vége valahonnan nagyon mélyről előtört bennem valami, ami azt sulykolja belém, hogy lehetett akármilyen szar is az elmúlt időszak, többre fogom vinni annál, ahova néhány tanárom szánt az érettségi után.
Jajj, és az érettségi előtt állóknak. Sose voltam szorgalmas, nem készültem minden órára és nem voltam kitűnő. Ha pontos akarok lenni én csak voltam 13 évig, ehhez képest az érettségim elég jól sikerült, szóval nem kell kétségbeesni, csak azért az utolsó évben húzzatok bele! Aki pedig a szóbelitől fél, a magyar tanárom velem sem volt túl kedves, de még itt vagyok, szóval no para!
Természetesen továbbtanulok, terveim szerint az ELTE Informatika szakán. Ellenben meg kell említenem, hogy ez korántsem olyan biztos. 20 éves létemre még egyáltalán nem tudom, hogy mi is érdekel igazán. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, a hozzám hasonlóan kétségek között őrlődő embereknek csak azt tudnám ajánlani, hogy próbáljatok meg valamit, mert ha kirázódtok a tanulás jól kitaposott ösvényéről nem lesz könnyű visszarázódni. Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy semmi gond nincsen azzal, ha nem tanultok tovább, csak azt tegyétek, amit igazán szeretnétek.
Mint már jól ismertek ilyenkor szoktam ígérgetni és szabadkozni, hogy majd rendszeresen posztolok és jövök nektek az új tartalmakkal, most viszont megszakítom ezt a rossz szokásomat. Nagyon szeretem és élvezem mindkettőt, de nem ígérgetek nektek. Valószínűleg  ezután is el fogok tűnni néha szó nélkül, de most már nem mások hatására. Nem lesznek szem előtt a negatív emberek, már csak azok vannak mellettem akik támogatnak és mellettem állnak ezen a téren is. Lehetséges, hogy youtubeon is élénkebben leszek jelen, sőt lehet itt is, de ismétlem, nem ígérek semmit. Ameddig élvezem addig csinálom.

Köszönöm, hogy itt voltatok velem megint, remélem egy - két hasznos tanáccsal is tudtam szolgálni nektek!

You May Also Like

4 Comments

  1. Nagyon őszinte bejegyzés lett, és hidd el minden jól fog alakulni! <3 Egy csupa szív lány vagy és nagyon örülök, hogy megismerhettelek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is örülök, hogy megismerhettelek, és köszönöm, bízom benne, hogy ez után már csak jó következhet!:)♥

      Törlés
  2. Te jó ég, félelmetes volt olvasni ezt a posztot, mintha engem írtál volna le. Az első szakaszból minden egyes szó igaz rám, még a 3 suli, az osztálytársakkal való viszonyod, a tanáraidról való véleményed... Nagyon durva. :D
    Lényeg a lényeg, ezzel azt akarom mondani, hogy abszolút átérzem a helyzetedet, és nem vagy egyedül. Sok sikert a továbbtanuláshoz, és örülök, hogy nem tervezel eltűnni a blogvilágból. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondanám, hogy örülök, hogy valaki teljesen átérzi a helyzetem, de inkább azt mondom, hogy sajnálom, ez után sokkal jobb következik!:D
      Köszönöm a kedves sorokat Sára!:)♥

      Törlés