Boldog Húsvétot!
Én személy szerint sosem kedveltem a húsvétot. Vallásos vagyok, de nem igazán értettem soha, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte. Az meg végképp nem volt tiszta, hogy a tojásfestésnek és a nyuszi várásnak mi értelme van igazándiból. Lehet, hogy ez a neveltetésemből adódik, hisz az én családom nem igazán ül össze ünnepekkor, sőt nem is fektetünk nagy hangsúlyt rájuk. Én tojást legutóbb az óvodában festettem és ott is csak szenvedtem vele, így itthon meg sem próbáltuk. Nem hiszem, hogy sokan elmondhatják ezt magukról, de én azt hiszem még alsós lehettem, mikor utoljára meglocsolt bárki is. Nálunk ez olyan szinten kimaradt, hogy soha nem is hiányzott az életemből.
Most azonban a helyzet meghozta bennem azt az érzést, hogy igenis hiányzik az, hogy kint lehessek a családdal, hogy meglegyen a lehetőségem a sosem érkező locsolók várására. Bár a személyiségtesztek inkább az extrovertált kategóriába sorolnak, én sokszor gondolom magamról, hogy talán ez tévedés, hisz nagyon szeretek itthon lenni egyedül és csak úgy ellenni magamnak, de azért most ezen a hosszú hétvégén én is megéreztem a szelét a bezártságnak. Már december óta vagyok a négy fal között, ugyanis akkor hagytam ott az egyetemet és döntöttem az újraérettségizés mellett. Az, hogy ez mennyire volt jó döntés, azt a jelenlegi helyzetre nézve nem tudom, de bízom abban, hogy se másoknak, se nekem nem okoz kifejezetten nagy problémákat ez az egész helyzet.
Mindennél jobban szeretnék nektek most pozitívumokról beszámolni, hisz a blog valójában azért van, hogy mosolyt csaljon az arcotokra, de azt is szem előtt kell tartanom, hogy aktuális legyek és ne féljek őszintén beszélni a dolgokról, amik most körülöttünk zajlanak. Őszintén nem érezném normálisnak, ha minden a megszokott kerékvágásban menne, hisz nem is mehet, mert lassan én is elkezdek kifogyni a mondanivalóból, akkor pedig előtörnek belőlem a személyes mondanivalók, akkor meg aztán végképp nem mehetek majd el a téma mellett szó nélkül.
Tudom, hogy orrba, szájba mindenhol ezt halljátok és látjátok, de kérlek, maradjatok otthon. Bár a megőrülés szélén állok, sőt a közelünkben egy új Pepco is nyílt és rettenetesen fáj a szívem, hogy nem nézhetem meg, de a családom és az én egészségem is fontosabb most annál, hogy még több kacatot hazahozzak, csak mert már hiányzik az életemből valami, ami nem más, mint a szabadság.
Nagyon remélem, hogy így húsvét vasárnap senkit nem szomorítottam el a bejegyzésemmel. Ha még ma olvassátok, akkor menjetek, nézzétek meg az Álarcos énekes fináléját a tévében, de ha nem, akkor csak olvassatok el egy jó könyvet vagy nézzetek sorozatot, ígérem, az elfeledteti veletek mindazt a rosszat, ami odakint zajlik éppen most!
2 Comments
Nagyon boldog húsvétot Lilla! Ez egy nehéz időszak, de hidd el, hogy utána olyan szabadnak fogod magad érezni, mint egy madár és már csak rossz árnyékként lesz jelen a koronavírus! Ilyenkor megtanulja értékelni az ember az életét és tudom, hogy ez csak azért van, hogy előrevigyen bennünket! :)♥
VálaszTörlésNagyon remélem, hogy így lesz, na meg, hogy hamarosan vége!
Törlés