Wo als nächstes?
Aki már tavaly nyár óta velem van, az tudhatja, hogy nem sikerült olyan jól a nyár zárásom, ugyanis első körben nem vettek fel az egyetemre. Akkor nagyon sokat rágódtam ezen, s még poszt is született, amiben megosztottam a kétségeimet mindennel kapcsolatban. Bár a poszt után nem érkezett tőlem több információ arról, hogy mi lett az ügy vége, de most elmesélem.
A pótfelvételi lehetőségével élve és a család unszolására adtam egy második esélyt a dolognak, bár más szakon mint azt elsőre szerettem volna, ahova végül fel is vettek. Bár eleinte nagyon szerettem, de időközben ez elmúlt, nem voltam oda a környékért, nem szerettem, hogy bárhonnan utazom nekem egy óra az egyetemre bejutni és, hogy akármi van én mindig elkések. A kezdeti öröm kicsit átalakult és olyan október vége felé nagyon elkezdtem érezni, hogy ez nem igazán az, amit én szerettem volna. Decemberben pedig hosszú szenvedés, kínlódás után úgy döntöttem, hogy nem ez az én utam. Otthagytam az egyetemet.
Minden kapaszkodó nélkül léptem meg ezt, csak azt tudtam, hogy én idén újra fogok érettségizni, de a jelentkezés leadásáig abban sem voltam biztos, hogy miből. Végül a magyar és német mellett döntöttem. Szerintem azt sem nehéz kitalálni, hogy milyen szakot céloztam meg első sorban, természetesen Kommunikáció és Médiát. Talán ezen a ponton vált az életem egy fokkal unalmasabbá. Igaz, bejegyzéseket gyártottam, posztoltam mindenhová és ti talán nem is éreztétek mennyire monotonná váltak a mindennapjaim. Április közepén pedig eljutottam oda, hogy még a social médiát is elhagytam, mert rettenetesen izgultam és nem érdekelt semmi más.
Ezen a héten tudtam le az érettségiket és bár a járvány helyzet még egy fokkal kevésbé tette elviselhetővé ezt a szituációt, túl vagyok rajta. Nem tudom, hogy sikerültek, őszintén nem érzek semmit. Mindenesetre nem volt idén könnyű dolgunk, az biztos, legalábbis emelten. Mivel az idei szóbelik elmaradnak már csak várom az eredményt. Végre valahára visszatérhettem ahhoz, ami már igazán hiányzott. Nem tudom mi lesz ez után, de most felhőtlenül boldog vagyok, hogy felszabadulhattam.
Talán amit megfogadhattok a történetemből, az az, hogy ne hallgassatok másokra, és ha érzitek, hogy nem vagytok jó helyen ne féljetek lépni, mert valahogy mindig lesz, olyan nincs, hogy nincs semmi. Én sokat aggódtam, hogy 20 évesen abbahagyni, majd belekezdeni valami újba, nem vagyok én már öreg ehhez? Nem! Sőt jobbat mondok, még mindig nem tudom pontosan, hogy mit szeretnék. Talán ez sem jó, de ha te most még nem döntötted el mi legyen, akkor nem vagy egyedül és ne aggódj emiatt. Még előttünk az élet, hogy válasszunk utat magunknak, de az is lehet, hogy az talál majd ránk!
Nagyon remélem, hogy az én személyes sztorim tud segíteni, ha esetleg te is ilyen helyzetben vagy! Ha van kedved írj nekem nyugodtan és beszélgessünk!
1 Comments
Gratulálok az érettségihez! :) Melyik egyetemre jelentkeztél végül?
VálaszTörlés