Casey McQuiston - Red, White & Royal Blue

by - január 22, 2022

 

Mi ​történik, ha egymásba szeret az amerikai elnök fia és a walesi herceg?

Mikor édesanyját megválaszják az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális – a mai fiataloknak szóló színarany a marketingcsapat kezében. Csak egyetlen gond van vele: Alex ellenségeskedése egy valódi herceggel, Henryvel az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe jut egy fénykép Alex és Henry – a walesi trónörökös esküvőjén előadott – botrányos összecsapásáról, ez az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol.


A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt akár Alex, akár Henry valaha várta volna. Hamarosan Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot? Miből merítsenek elég bátorságot, és lesz-e akkora hatalmuk, hogy azok legyenek, akiknek lenniük kell? Hogyan érjék el, hogy a valódi énjüket is kifejezhessék a politikai protokoll lépéseiben?


Casey McQuiston bebizonyítja ebben a könyvében, hogy a szerelem nem mindig diplomatikus.

 
Nem tudom a kormányrendelet okán mennyit mondhatnék erről a könyvről, de őszintén nem is érdekel, mert úgy érzem beszélnünk kell róla, hiszen egy ilyen jó könyv mellett nem mehetek el szó nélkül.
 
A fülszöveg alapján nyilván tudtam, hogy miről fog szólni a könyv és nagy meglepetést nem is okozott maga a cselekmény, ennek ellenére sikerült kedvenccé avatnom, ami talán leginkább a szereplőknek köszönhető. Én leginkább Alexxel tudtam azonosulni, bár nincs ilyen kitüntetett helyzetem, mint neki, a személyiségét mégis közelebb érzem magamhoz, mint Henry-ét, ennek ellenére őt sem utáltam, sőt!
 
A mellékszereplőkről azonban szívesen megtudtam volna még pár dolgot, mert az ő történetükből is annyi mindent ki lehetett volna hozni még, pláne a kis csapatukról. Álomszerű, hogy mennyire megtalálták a közös hangot így hatan.
Én személy szerint szeretem az életszagú történeteket, így azt is kedvelem, amikor egy könyv az erotikus vonalat is megragadja. Tudom, a Moly alapján ez sokaknál inkább negatív hatást keltett, de az én szemléletembe ez bőven belefért és szerintem kellett is a könyvbe, mert így talán sokkal valósághűbb lett a végkifejlettel ellentétben.
 
Sajnos nem tudom, hogy más országokban milyen a hozzáállás az egynemű párok kapcsolatához, de mivel nem lehet mindenkinek megfelelni, így gondolom, mint nálunk itthon, máshol is vannak olyanok, akik az ellenpólust képviselik. Ha csak hazánkat nézem és azt, hogy itthon mi a helyzet, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy itt biztos még csak hasonló sem történhetett volna meg, de remélem és bízom benne, hogy ez a hozzáállás és gondolkodásmód nem tart már sokáig! Amit itt szeretnék még külön kiemelni, hogy nagyon üdítő volt azt a rengeteg utalást olvasni hasonlóan LMBTQ emberektől. Nagyon tetszett, hogy ezek bele lettek vezetve a történetbe, biztos sokaknak, akik hasonló helyzetben vannak, mint ez a két fiú, nagy segítség lehet.
 
Amit kifejezetten szerettem, hogy nem feltétlen kettejük kapcsolatáról olvashattam minden oldalon, hisz háttértörténet is volt benne bőven. Egy kicsit beláthattunk a királyi család életébe, hogy mennyire feszélyezettek a mindennapjaik, hogy mennyire elvárt tőlük egy bizonyos kép alakítása. S ezzel szemben a fehér házban történtek is egész nagy hangsúlyt kapnak, hiszen a főszereplőnk otthonáról beszélünk. Bár én nem vagyok feltétlen oda a politikáért, az elnökválasztás még az én figyelmemet is lekötött és őszintén szurkoltam Ellenért, hogy összejöjjön neki. A másik nagy kedvencem, amiről szintén nem felejtkezhetek meg, azok a fiúk egymásnak írt levelei, emailjei és üzenetei. Nagyon szeretem azokat a történeteket, ahol ilyesmiket is találhatunk, annyira fel tudják dobni az egészet, engem minden egyes kis üzenet nagyon feldobott.
 
Bár nagyon kedveltem a történetet a szemléletmód számomra kicsit furcsa volt, persze nem negatív értelemben, pusztán nagyon kevés olyan könyvet olvastam eddig, ami egy ember szemszögét meséli és mégis E/3-ban íródott. Nagyon különleges és izgalmas volt egy ilyen történetet is elolvasni, az első 20-30 oldal után már egyáltalán nem is éreztem furcsának.
Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet. Szerintem nem csak egy tökéletesen kikapcsoló olvasmány, hanem tanulhatunk is belőle. Az én végkövetkeztetésem, hogy amit szeretsz azért megéri harcolni, bár nem lehet mindig tündérmese a végkifejlet, de előfordulhat, hogy végül minden jól alakul.

 Ha tetszett a bejegyzés akkor mindenképpen kövess Instagramon is és ne felejts el felnézni a Youtube csatornámra, ahol hasonlóan várlak könyves tartalmakkal és egyéb személyes videókkal!

You May Also Like

0 Comments