Morrigan Crow elátkozott gyerek. Mivel épp Napszálltakor született, őt okolják minden bajért: ha megdöglik a konyhamacska, ha szívrohamot kap a kertész. Ám ami ennél is szörnyűbb, hogy a 11. születésnapján, pontban éjfélkor meg kell halnia.
Csakhogy épp mielőtt tizenkettőt ütne az óra, az ajtóban megjelenik egy különös férfi, és azt kérdezi: „Mondd csak, akarsz-e élni?” Jupiter kimenti a Füst és Árny Vadászainak karmából Morrigant, és egy titokzatos városba, Nevermoorba viszi. Ahhoz azonban, hogy maradhasson, és felvételt nyerjen a Csudálatos Társaságba, a lánynak négy próbát kell kiállnia.
Az élete a tét: ha sikerül, biztonságban élhet tovább Nevermoorban, ha nem, el kell hagynia a várost, és szembenéznie a végzetével.

Nem terveztem lehúzni egy történetet, mert nagy többségében sikerül olyan könyveket vásárolnom, amik tetszenek is, azonban ez alaklommal talán túl nagy elvárásaim voltak, így nem volt feltétlen pozitív ez az olvasmányélményem.

Nagyon lelkesen kezdtem bele a történetbe, mivel csupán jót hallottam róla eddig. Az első pár fejezet le is nyűgözött, tényleg megfogott egy kicsit Morrigan története. Azonban ahogy haladt a sztori, kicsit azt éreztem, hogy a kislánynak tálcán van kínálva minden, hogy túl egyszerűen összejön neki minden. Ennek ellenére az események izgalmasak voltak, tényleg nem tudtam mire számítsak, csak azzal voltam tisztában, hogy úgyis pozitívan fog végződni minden próbatétel.

Bár sokan hangoztatták, hogy a történet hasonlít a Harry Potterhez, én inkább azt mondanám, hogy nekem Alice csodaországban beütése volt, bár nem láttam égig és nem is olvastam a történetet, a hangulatát pont így képzelem el, mint ennek a könyvnek.

Ami nekem nagyon hiányzott, hogy megtudjak egy kis háttértörténetet Nevermoorról, bár az írónő csepegtetett néhány dolgot, de én összességében nem igazán láttam át, hogy mi miért és mikor történt. Nem igazán értettem, hogy annak a csoportnak, amibe Mog is versenyzik a tagságért mégis mi lenne a feladata. Tehát rengeteg homályos folt volt számomra ebben a történetben.

Hogy egy kis pozitív visszhang is legyen, azt kell mondanom, hogy a szerepőket igazán megszerettem, bár számomra itt is voltam nem teljesen egyértelmű dolgok. Annyira változatos és különleges szereplőgárdát szerepeltet az írónő, hogy mindig öröm volt, amikor feltűnt valaki új a történetben. Azt pedig nagyon pozitívnak gondolom, hogy azok után, hogy Mog mennyi szörnyűséget élt át, nem keseredett meg, hanem ugyan az a 11 éves kislány maradt, aki azelőtt.

Sajnos nekem ez a könyv nem tartotta fent feltétlen az érdeklődésemet, nem szegezett a kanapéra, őszintén szólva nagyon vártam, hogy vége legyen. Egyrészt érdekelt, hogy hova futhat ki a végén a történet, másrészt vártam, hogy végre olyan részt is kapjak, ami engem is beszippant. Nálam nagyon ritka, ha egy hétnél tovább olvasok egy könyvet, lehet a szünet miatt volt, hogy a mindennapi buszon olvasás nem volt meg, de nem is az volt az első gondolatom, hogy Morrigan történetét kézbe vegyem.

Mindezek ellenére a végkifejlet meglepett. Őszintén nem gondoltam volna, hogy így alakul az egész, szerintem legalább annyira kételkedtem Jupiter minden szavában mint a kislány maga és egyáltalán nem számítottam arra, hogy az fog történni, ami.

Tényleg nem tudom, hogy szükségem van-e arra, hogy elolvassam a folytatást. Nem tudom, hogy mennyivel tudna többet nyújtani, mennyivel kötne le jobban. Egyelőre azonban elengedem, mert azt hiszem vannak ennél sokkal inkább nekem szánt könyvek, ha pedig mégis érdekelne a későbbiekben Mog életének folytatása, akkor biztos könyvtárból fogom kivenni a könyveket, ugyanis nem lett akkora kedvenc, hogy a könyvespolcomon tudjam. 

Ha tetszett a bejegyzés akkor mindenképpen kövess Instagramon is és ne felejts el felnézni a Youtube csatornámra, ahol hasonlóan várlak könyves tartalmakkal és egyéb személyes videókkal!