Ezer éve vágytam már erre a könyvre, de valahogy kimaradt mindig a megvásárlása, de most, hogy megkaptam az első dolgom volt leülni és nekikezdeni, mert nagyon izgatott voltam már miatt.

Akkora elvárásokkal indultam neki, hiszen mindenki csupa jót mondott róla, hogy nagyon féltem a csalódástól, de szerencsére nem volt az, kifejezetten élveztem is.

Egy kicsikét nehezen indult be a sztori, legalábbis nekem lassú volt, de teljesen érthető. Kezdetben megismerkedünk Ophelievel, aki egy Anima nevű városban, országban él, ahol különleges képességekkel rendelkező emberek laknak. Ophelienek kettő képessége is van, az egyik, hogy szabadon mozoghat a tükrökön keresztül, a másik, hogy látja a tárgyak múltját. Így indul hát történetünk, majd bele is csapunk. Főszereplőnknek egy másik országból férjét keretének, a Sark nevű helyről és kirántják konfortzónájából. Itt is játszódik szinte az egész könyv.

Hihetetlen volt néha olvasni, hogy milyen elvetemültek az emberek. A Sarkon szinte senkit nem kíméltek, nagyon más népség, mint az Animaiak, így Ophelienek nagyon nehéz dolga van az új helyzetben.

Őszintén szólva nekem nagyon nem volt szimpatikus sem a hely, sem az emberek és ahogy derültek ki a dolgok egyre jobban kétségbe estem még én is. Nagyon nehéz erről a könyvről spoiler nélkül beszélni, de annyit nyugodtan elmondhatok, hogy nagyon tetszett. A vége indult be igazán, akkor már le sem tudtam tenni.

Konkrétan semmi nem úgy történt ahogy számítottam, minden fejezetben megleptek valamivel. Én csak azt tudom tanácsolni, ha a kezedbe veszed ezt a könyvet, nem minden a látszat!

Nagyon szerettem, nagyon izgultam, reménykedtem a szerelmi szálban. Most pedig nagyon várom, hogy beszerezzem a folytatást, mert iszonyatosan kíváncsi vagyok végül hova fut majd ki ez a történet!