Nagyon szerettem ezt a könyvet, de előre le kell lőnöm, hogy az első rész kicsit közelebb állt a szívemhez. Ennek ellenére ez is kifejezetten nagyon jó olvasmány volt és nagyon tudom bárkinek is ajánlani.

A történet kezdetén majdnem oda csöppenünk vissza, ahol az előző abbamaradt. Bár nagyon régen olvastam már, de nem rémlett az, hogy más szemszögből is íródott volna az első rész, ezért ezt elsőre kicsit furcsáltam, de meg tudtam szokni, jó volt kicsit Ágiról és az életéről is olvasni. Ami kicsit lehúzta nekem ezt a részt, az a háború ismételt feltűnése volt. Nem a leírás vagy az egész történetszál volt rossz, egyszerűen a háború tudata, hogy ez valóságon alapult. Lehet csak én vagyok ennyire érzékeny, de megfacsarodott a szívem amikor a sorokat olvastam.

Ennek ellenére rengeteg pozitív dolog is történt ebben a részben, de ha összességében gondolkodom, akkor negatív szintúgy. Nem is tudok úgy beszélni róla, hogy ne spoilereznék le bármi is, mert tényleg minden megmozdulásnak nagy jelentősége volt a későbbiekben is.

Úgy gondolom, hogy az írónő hozta megint a formáját. Gyönyörű leírások, kifogásolhatatlan stílus. Én nagyon szeretem őt és azt is, ahogyan ír. Bár sok könyvet még nem olvastam tőle, de rajta vagyok az ügyön, csak azt remélem a többiről tudok majd érdemben írni és nem kell ennyire rémuszokban beszélnem, hogy le ne lőjjek valami fontos részt.

És akkor egy kis spoiler, mert tényleg muszáj a véleményemet kifejtenem, szóval ha még nem olvastad, akkor kérlek ezt a bekezdést ugord át! Iszonyatosan ledöbbentem Julcsi makacsságán és rosszindulatán, amit Ági és Attila felé tanúsított, szerintem egyáltalán nem volt érthető és még szép sem tőle. Sőt az sem tetszett, ahogy Árpival bánt, egyszerűen nem értettem az egészet. Ahogy a fiút sem, hogy miért kellett Vietnámba vonulnia. Kicsit azt érzem, hogy annak a háborúnak semmi értelme nem volt (mármint nem a könyvben, hanem a valóságban). Amit még muszáj kiemelnem, az Ede bácsi, annyira sajnáltam végig, de legalább szép véget kapott befejezésül. Hogy egy kis jót is említsek, a könyvesbolt terjeszkedése hihetetlen és nagyon pozitív, sosem gondoltam volna, hogy a kis Julie valaha is eljut idáig. A végtére is beteljesedett szerelmi szálnak is nagyon örültem, de azért meg kell említenem furcsa volt. És a legfontosabb, amiről szinte az egész könyv szól, a két lánytestvér. Meglepődtem amikor kiderült Gittáról, hogy életben van, főleg, hogy tudott is a húgáról mégsem jelezte neki, hogy él és jól van. Valahol sejtettem, hogy ők már nem lesznek újra jóban, de nagyon szomorú volt ezt olvasni. Talán ez volt a legszívszorítóbb része az egész történetnek. Ennek ellenére a lezárás szerintem méltó volt. Bár én nem így döntöttem volna Julie helyében, de teljesen megértem őt is.

Még mindig iszonyatosan megdöbbent az írónő alapossága, hogy mennyi mindennek utánanézett és maximálisan a valóságra építette a történetét. Nem is tudom mennyire sok munka lehet így benne az egészben, mindenesetre már csak ezért is érdemes olvasni tőle, igazán megérdemli.

Én nagyon szerettem ezt a könyvet, nagyon örülök, hogy elolvastam. Már be is szereztem a következőt, amibe hamarosan bele is kezdek, mert nagyon izgatott vagyok már azzal kacsolatban is. Nektek pedig addig is nagyon ajánlom ezt és az első részét is persze, megéri belekezdeni!